Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Morva karszt

2012.06.25

 Első körben elmentünk a Tescoba, vételezni néhány palack folyékony kenyeret, jóval olcsóbb áron és jóval nagyobb választékban, mint otthon. Persze ez csak egy rövid kitérő volt, ami után Radim elvitt minket a Macocha nevű helyhez, ami egy 138 méter mély beszakadás. Itt tör a felszínre a Punkva folyócska, hogy aztán újra eltűnjön a Punkevní-barlangokban. Az itt lévő Macocha-barlang Csehország leghosszabb barlangrendszerének a része, ami kb. 35 km-t tesz ki. Macocha magyarul mostohát jelent és a rege szerint az elnevezést úgy kapta, hogy élt a környéken egy paraszt család, ahol az anya meghalt és hátrahagyta a paraszt emberre Martin nevű kisfiát. A paraszt ismét megnősült és nemsokára a család bővült még egy kisfiúval. De a mostoha nem jött ki jól Martinnal, ezért egy nap eperszedés közben gondolt egyet és belelökte a nevelt fiát a mélybe, majd később felfogván tettét maga is utána ugrott. A kisfiú fennragadt egy fán, ezért megmenekült, a mostoha sírása azonban a szeles, viharos éjszakákon még mindig hallható. Ez egy rege, az viszont sajnos tény, hogy a mélység sok öngyilkos jelöltet vonz ide, idáig kb. 90 esetről tudnak amikor az emberek itt próbáltak az megszabadulni a világ lelki fájdalmaitól. Néha csak hosszas fizikai fájdalmak árán sikerült ez és néha ha a fák megfelelően felfogták az esést, akkor az ember csak órák múlva halt meg, de akadt néhány túlélő is.
Itt nem jutottunk le a Macocha-barlangba, amely egy kiépített rendszer, de nem is ezért jöttünk, hanem első körben elmentünk a Bycí skála nevű barlanghoz. Ez a barlang több leletéről is híres, valószínűleg áldozati hely volt egykor, az egyik helyen 30, főleg női csontvázat találtak, oltáron levágott kezeket, ivóedényként szolgáló koponyákat, egy belsőbb részben pedig kb. 40 kannibál holtestet találtak. A barlang jellege emlékeztetett a négyes metróra, azzal a különbséggel, hogy ez elkészült, sőt a lelkes cseh barlangászok további járatokat kutatnak. Nagyjából négy kilométeren át sétáltunk a többé kevésbé vizes barlangban, bár az állandó szivattyúzás, a felszínen található tó vízszintjének szabályozása és a nagy szárazságnak köszönhetően nem nagyon lettünk vizesek. Viszont több helyen mesélték, hogy a törmeléktől úgy szabadulnak meg, hogy az aktív járatba hordják, az előtte lévő szakaszon felduzzasztják a vizet, majd egyszerre szabaddá teszik a víz útját, amely így kiviszi a törmeléket a barlangból. A barlangról még érdekes információ volt, hogy a bejárati termében a háború alatt repülő-gyárat akartak építeni, de nem készült el, mert közben a háború véget ért. A fő járat nem volt képződményekben gazdag, sőt a mellékágakban is viszonylag kevés látnivaló akadt, legnagyobb büszkeség egy 3 centis aragonit csomó volt, ami elvileg cseh országban egyedülálló, de a barlang annyira különbözik a magyar megszokott barlangoktól, hogy így is nagy élmény volt.  

A Bycí Skála után vetettünk egy pillantást a szállásra, de akkor még nem mentünk be, hanem megtámadtunk egy közeli vendéglátó egységet, ahol három nyelvű étlap segítette a
Vepro knedlo zelo kiválasztását (na jó, az nem is volt az étlapon), majd a szálláson folytattuk a nyelvi határok alkohol általi lebontását, némi slivovicével és persze sörrel.
Vasárnap reggeli ébredezés, nyújtózkodás és a szokásos hiszti körök után elindultunk a 13 C barlnagba, amely a szállástól kb. 100 méterre található. Nem követtük sorban a Punkva útját, hiszen az előbb a Nová Rasovna-barlang (Új-Rasovna) után a Bílá Vody (Fehér Víz) beszakadásba jut, majd a Piková Dáma (Pikk Dáma), Spirálka (Spirál), C13, és a Régi és új Amatérská barlangokban folyik, majd a Macochánál tör a felszínre, ahonnan a Punkva barlangokba bújik ismét alá. A C13-barlang egy kötéltechnikai gyakorlásra kiépített barlang, kb. 50-60 méteres mély. A barlang aljára egy hosszú létra vezet, így elég bátorsággal felszerelés és kötéltechnika ismerete nélkül is le lehet jutni az aljára, de több kötélpálya van kialakítva az aknában, ami jelentősen lerövidíti a kijutást. A barlang alján csendes vízes tavacska fogad, ahonnan ideális körülmények között el lehet jutni a Spirálkába, de hosszú évek óta senki nem volt ott, mert a járat rendszerint 600-700 méter után elzáródik. Pár éve itt is volt egy baleset, amikor két barlangász alatt a folyó vadvízzé változott és az egyikőjük meghalt. Azonban a terem alján állva és az állóvíz hatású patakot nézve elég szinte elképzelhetetlen volt.

Innen kimászva a köteleken, majd a létrákon a Piková Dámában tettünk látogatást. A csoport két részre bomlott, bár ez inkább véletlen, mint a tervezés műve volt. Dudi, Acca és én indultunk előre. A Csehek elmondták, hogy az utolsó létra egy hosszabb falat, de pár méterrel a tetejétől, az akna kitágulása után be kell mászni a kötél mentén egy járatba. Eddigre azonban Dudi az akna alján állt, én meg ránézve a bevezető járatba, úgy döntöttem, hogy minden bizonnyal félre értettem az instrukciókat, nem valószínű, hogy 30 magasan biztosítás nélkül át kellene másznom egy kötél mentén (ami igazából a létrát rögzíti) egy párkányra, ezért mind a hárman lementünk, majd a barlang alján elmentünk egy tavacskáig, ahol lehetett látni, hogy felfelé vezet az út- itt lehet eljutni a Spirálka-barlangba, majd visszafordultunk és a terem alján egy létrán felmászva egy tiszta aktív vizes járatba jutottunk (amiben azonban nem volt víz). Itt találtunk egy hőmérőt, ami 1 fokot jelzett, majd később találkoztunk jéggel és hófoltokkal is. Itt megtudhattuk, hogy a völgy, ahol a barlang eredeti bejárata van Cseh ország leghidegebb völgye, ezért sokszor még májusban is jég van a barlangban, bár ilyenkorra már az olvadások elmossák a gyönyörű jégcsapokat és más jégformákat. Az itteni járatokat körbemászva össze találkoztunk a többiekkel, akik fentről jöttek, majd visszamentünk a tóhoz, egy fentről lelógó kötélen átlendültünk a tó túloldalára, majd ezen a részen is kóvályogtunk egy kicsit. Itt jutottunk el ahhoz a járathoz, ami telve volt vízzel, de a Zoli erős lámpájával bevilágítva az ember látta a víz alatti barlangok csodáját, és szinte éreztem a duplát a hátamon, a reduktort a számban. A barlangnak jellemzően aktív vizes jellege van, cseppkövek és más barlangi kiválások nem nagyon gazdagítják a hely szépségét, de anélkül is a hétvége egyik legjobb barlangja volt.
Vasárnap utolsó barlangja a Spirálka, aminek az aljára két módon is le lehetett jutni. Az egyik egy létrasor, a másik, és a Csehek szerint a szebb út, egy járat, ami körbe vezet az akna körül. Persze ezt választottuk, de rá kellett jönnünk, hogy a szépség relatív, ugyanis ebben a járatban összesen 3-4 darab álló cseppkő volt, amelyik valamiért pont az út közepére nőtt, nehogy véletlenül kényelmesen lehessen haladni. A járatban végig gilisztázva kijutottunk egy akna közepébe, ahonnan leereszkedtünk és találkoztunk a ránk váró Círával (ejtsd: Csíra :) ).
Innen nem messze kezdődött a barlang alsó, aktív része, ami jól láthatóan egy nagyobbacska patakos járat volt, jelenleg víz nélkül. A szifon előtt nem messze fel lehetett mászni egy létrasoron, ahol több egymásból nyíló termecske bebizonyította, hogy bizony itt is lehet találkozni gyönyörű mészköves kiválásokkal, két teremben gyönyörű szalmacseppkő-erdő és szép heliktit formák fogadtak minket.
A barlang legvégső szakaszába vízben úszva tudtunk volna eljutni, de ezt ez alkalommal kihagytuk, majd létrasoron keresztül távoztunk.
Sajnos a barlangi élmények nem töltötték fel a gyomrunkat, ezért farkaséhesen támadtuk meg a szállást, ahol csomagolás előtt/alatt/után falatoztunk, majd fájó szívvel elbúcsúztunk a csehektől és egy tesco-kör után hazafelé vettük utunkat.
De biztos, hogy nem ez volt az utolsó látogatásunk a környéken.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.