Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011 novembere, Felső-hegy

2011.11.02

A ház két szintes, felső részen két kicsi szoba, összesen 6 hellyel, lent pedig a konyha társalgó, de itt is helyett kapott három vagy négy ágy. A ház mögött gravitációs wc és forrás képében helyezkedik el a fürdőszoba.
Némi evés-ivás-beszélgetés után el is tettük magunkat másnapra, hogy frissen és üdén fedezhessük fel a környéket.
Első napra a Kis és Nagy zsombolyokat néztük ki magunknak. Ketten Zsolt-Sanyival nekivágtunk a Kis-zsombolynak, ami csak átmérőre volt kisebb, mint a Nagy-zsomboly, míg Zolival tartott Ági, Dudi és Acca.
Miután Zsolt beszerelte a száz métert meghaladó apróságot, átloholtunk a Nagy-zsombolyba, leereszkedtünk az aljára, körbecsodáltuk, majd kiszerelés után visszamentünk a Kicsihez, hogy megvárjuk a többieket. Már elkezdett nagyon hűlni a levegő és mi is, amikor végül innen is kikerültek az emberek és némi hezitálás ellenére hazaindultunk.
Másnapra a Kis és Nagy na nem zsombolyt, hanem Bikkfa-zsombolyt irányoztuk elő. Itt legalább a méretek nem csalókák. A kicsi tényleg kisebb. Bejáratra is és méretre is. Ezt én szereltem be és sokat tököltem, hogy jó legyen, mert ezen az oldalon az egy nittből indítás teljesen elfogadott, de engem csak nem hagyott nyugodni, hogy nem tudom milyen a nitt, és a következő kikötési ponthoz jókora rántás és felfekvés következne, ha kiszakadna. No de a nittet egy tékával lebiztosítva és egy elhúzással felfekvésmentesen lezúztunk a barlang aljára, majd kijöttünk. Zsolt-Sanyira várva még megláttam egy sokkal jobb TK-t, azt még gyorsan átszereltettem vele, majd átmentünk a Nagy-bikkfához, ami arról ismeretes, hogy a barlangban egy jókora Bükkfa szolgál párkányként. Több akna beszerelése árán jut el az ember a barlang aljára, ahol kicsi tettarátás tavacskák, esetleg úszkáló béka várja a látogatót, majd itt egy vörös-agyagos leejtőn lecuppogva lehet eljutni sétálós-mászós részekhez, ahol még vagy 15 percet el lehet tölteni nézelődéssel.
Zsolt-Sanyival ketten szereltük ki a barlangokat, míg a többiek átmentek a Kis-Bikkfához, amit Acca szerelt ki. Mikor utol értük a többieket, már majdnem ki volt szerelve a barlang és kiderült, hogy milyen jó, hogy lebiztosítottuk azt az egy darab nittet, mert abban a csavart már csak a szentlélek tartotta meg.
Már ekkor tudtuk, hogy a beszerelési vázlatok és a régi leírások már elavultak, néhol ragasztott nittek, néhol pedig alapcsavarok fogadtak minket, annak ellenére, hogy Berciék elmondták, hogy csak dübelek vannak a barlangokban.
Hétfőre maradt a Feneketlen Lednice, ahová egyszerre mentünk. Itt is a beszerelési vázlat már nem él, a fal tetejében egy jókora ragasztott nittfül várt minket, majd vagy húsz méterrel leereszkedve a szembe falon két alapcsavar. A barlang lenti részeiben megcsodáltuk a vizet, ahol a bevezetőszár és az ott felejtett búvársúly arról tanúskodott, hogy bizony itt voltak barlangi búvárok is.
A kitett ereszkedés után Zsolt-Sanyi úgy döntött, hogy aznapra neki elég volt, ezért kétfős kis csapatunk elment geoládázni.
Felkerestük a vagy 18 kilométerre található Andrássi kastélyt, aminek bebarangoltuk a romantikus, gyönyörű és változatos parkját, majd megnéztük a többieket a sötét erdő mélyén. Minthogy Ági és Zoli csak az első aknáig mentek el és mind ketten kint vártak a többiekre, én kölcsön overállban, slószban és gumicsizmában lesüvítettem a többiek után. Első körben konstatáltam, hogy miért is nem szeretem a stopcsigát... De ez titok.
Talán a harmadik akna alján leltem meg őket, már kiszerelés közben. Kissé frászt hoztam Dudira, aki nagyon nem számított látogatóra. Kiküldtük őt egy beggel (bár kettőt követelt magának), majd késői látogatásomért cserébe én is kaptam egy csinos beget.
Ekkor rájöttem, hogy miért is szeretem a jól beállított cuccomat, és miért utálom a ballos poignéet. Némi kínlódás után (ha rövid a lépőd (vagy Ági-é) toldd meg egy karabinerrel, ha még mindig, akkor kettővel), átrendeszés és helyezkedés után aztán felvettem a ritmust és egy meglőtt csiga sebességével kiszáguldoztam a barlangból. Az izzadság nemsokára rám fagyott, de minthogy ez nem volt elég hideg, ezért átmentünk a Szilicei jegesbe, hogy a hideg jeges idő tovább hűtse a rólunk lógó jégcsapokat. A kocsihoz visszaérve rengeteg fényes csillag üdvözölt minket az égen, tudatva, hogy másnapra gyönyörszép időben moshatunk kötelet. Kedd reggeli evés, pakolás, rakodás, kulcsleadás után Szögliget felé vettük az irányt, ahol ragyogó napsütésnél mostunk kötelet, majd felmentünk Szádvárra. Az erdőben milliónyi színes aláhulló levél, mintha integetnének, búcsúztatták a tavaszt, az őszt, vagy talán köszöntötték a telet. A színkavalkád fájdalmasan beleette magát az ember szívébe és azt súgta, hogy sose lesz már ilyen szép.