Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009. június Francia túravezetői tanfolyam

2009.06.30

 Mint azt megtudtam, a francia helyzet a következő. 1 hivatalos barlangász szövetség van Franciaországban, méghozzá az FFS -Fédération Francaise de Spéléologie, akinek az állam átadta a jogot, hogy felügyelje a barlangászattal kapcsolatos kérdéseket. Tehát mint olyat, az oktatást is.
Egy olyan tanfolyamon voltam, ahol a barlangászok négy "generációja" töltött együtt egy hetet. A túravezetőknek készülők és az oktatók már szombaton megérkeztek, és csupán vasárnap este követték őket a technikai tanfolyam és az alapfokú tanfolyam résztvevői. Addig a 8 túravezetőnek készülő barlangász rótta a vizsgafeladatait barlangban és sziklafalon, amit hétfőn is folytattak. Két napos megmérettetés után, azaz hétfőn este derült ki, hogy kik azok, akik felvételt nyertek a túravezetői tanfolyamra és kik azok, akik csak technikai képzésben részesülnek.
Hogy ha a francia barlangászok szerint nem értem volna el a szintet, amit egy túravezetőnek a kötéltechnikáról tudnia kell, abban az esetben most rengeteg újdonsággal lennék gazdagabb a beszerelés rejtelmeiről (így például a dinema használatáról, ami itthon még nincs elterjedve), de szerencsére négy másik társammal együtt a francia túravezetés területén tanulhattam új dolgokat.
A francia túravezetés nem volt véletlen szó, hiszen oly mértékben különbözik a magyar túravezetői tanfolyamtól, hogy nem lehet egy kalap alatt megemlíteni.
Franciaországban kétféle túravezetői tanfolyam létezik. Az úgy nevezett kis túravezetői, valamint,- bármilyen meglepő: a nagy túravezetői.
A kettő közti különbségek követelményekben, de jogosultságokban is megmutatkoznak.
Az egyik eltérés, hogy fizetős túrát csak nagy túravezetőivel rendelkező egyén vihet, de még nagyobb eltérés van az oktatási területen.
A kis túravezetői egész életre szól és gyakorlatilag egy hét alatt, oktatói ajánlás alapján megszerezhető (hiszen az egy hetes tanfolyamunkat nem zárta vizsga), és jogosultságot ad az alapfokúsok képzésére, túrák vezetésére. Ezzel szemben a nagy túravezetői tanfolyam elvégzéséhez szükséges a kis túravezetői igazolvány, egy ráadás technikai tanfolyam tudásanyaga, három hetes bentlakásos tanfolyam, diploma munka, oktatási gyakorlat, valamint legalább két évente igazoltan oktatni kell egy, a federáció által rendezett tanfolyamon.
Eleinte nekem nagyon kevésnek tűnt az egy hetes tanfolyam, hiszen itthon több hónapon keresztül kell látogatni az előadásokat és gyakorlatokon részt venni. Ez legfőképpen a területi adottságoknak köszönhető, hiszen Franciaország területileg majdnem hatszor nagyobb, mint Magyarország és nem lenne kivitelezhető több hónapon át egy helyre csődíteni az embereket.
Mint mondtam, kevésnek tartottam a tanfolyam idejét és valóban, az elméleti előadások közel sem fedték le a magyar elméleti oktatás anyagát (sőt, ha ragaszkodni akarok a tényekhez, akkor tudományos ismeretekből egy magyar alapfokús ember több ismeretet sajátíthat el, mint az ottani kis túravezetős). Természetesen nem árt tudni, hogy az alapfokús oktatás igazából kedvcsináló tanfolyam, és a túravezetők elsődleges feladata ennek biztonságossá tétele. Ezért sem az alapfokú tanfolyamon, sem a technikai tanfolyamon semmi sem kötelező. Van egy általánosan megkívánt fejlődési görbe, de a résztvevők kívánságát mindig figyelembe veszik. Van olyan ember, aki csak azért vett többször részt a technikai tanfolyamon (anélkül, hogy beszerelt volna), hogy túrázhasson.
Természetesen azon a téren, ahol a magyar túravezetői tanfolyam a gyenge, ott a francia az erős, hiszen itthoni a tanfolyamon nincs igazi foglalkozás kezdőkkel, csupán igazolni kell egy darab vezetett túrát, egy bármilyen barlangban, ellenben franciáknál 4-5 napon keresztül olyan embereket kell köteles barlangban vezetni és tanítani, akik még életükben nem voltak kötélen, legtöbben még barlangban sem.
Mint említettem, az alapfokú tanfolyam legfőbb célja a kedvcsinálás volt, ezért a tanfolyamon való beszerelés és oktatás is más stílusú volt. Talán ez volt számomra a legnehezebben megszokható dolog, hiszen itthon igyekszünk olyan embereket képezni, akikkel le tudunk menni túrázni, akik önállóan képesek mozogni, figyelnek egymásra és van fogalmuk a defenzív biztosítás fogalmáról.
A francia stílus kettős érzéseket indított el bennem. Egyrészt nagyon tetszett, hogy olyan módszereket kellett alkalmaznunk biztosításra, amiket itthon nem szoktunk, pedig lehetne, határozottan tetszett, hogy egész héten kezdőkkel kellett foglalkozni és meg kellett oldani a felmerülő problémákat, mindezt önállóan, de felügyelettel, - tehát a túravezetői tanfolyam irányából nagyszerű oktatási technika volt, másrészről viszont az alapfokú tanfolyam szemszögéből kissé úgy éreztem, hogy az alapfokúsok nagyon ki vannak szolgálva. Persze ők próbáltak csapattagok lenni, ezért ez nem volt akkora nagy gond.
De hát mint már említettem, nem utánpótlásnevelés volt a cél, hanem kedvcsinálás és ennek a célnak nagyon is megfelelt.

A két napos vizsga alatt szétosztottak minket csoportokra. Két csapat barlangba ment, két csapat pedig a sziklafalra. Gáborral külön csapatba kerültünk, bár azt hittük, hogy a nyelvi nehézségek miatt együtt leszünk, de mind a ketten barlangi beszereléssel kezdtük. Ez bár elsőre könnyűnek hangzott, a térkép láttán azért elbizonytalanodtam. Ugyanis az oktató megmondta, hogy az aknában, valahol balra lesz egy meander és több út vezet oda, de azt szeretné, ha nem kéne leereszkedni a jó széles akna aljára. A térkép pontosságáról sem voltam meggyőződve, hiszen az akna 30-asnak volt írva, de a kötélfelhasználás és ránézés alapján is 40-50 méteres lehetett.
Utólag sokat gondolkoztam, hogy az információk látszólagos visszatartása arra szolgált-e, hogy önállóságunkat bizonyítsuk, vagy ily módon több barlangi mozgáselemet kellett bemutatnunk, hiszen így be kellett mászni olyan helyekre, ahova egy jó beszerelési vázlattal nem kellett volna.
A folytonos útvonalkeresés miatti lassú beszerelésem végül elkészült, majd a társam szerelt tovább, csere előtt még elfogyasztottuk a csomagolt ebédünket, tésztasalátát bagettel, sajtot, pudingot, muffint. Minden nap ehhez hasonló, hidegen fogyasztható finomságokat csomagoltak nekünk. :-) Másnap a sziklafalas és a barlangos csoportok fordultak, és itt már a barlangosoknak sokkal könnyebb dolguk volt, hiszen rögtön jöttek az információkért: Hol, merre, mit, mekkorát?
Vasárnap este megérkeztek az alapfokúsok és a technikai tanulók és egy gyors bemutatkozás során mindenki elmondhatta, miért van ott. A francia nyelvtudásom hagy kívánni valót maga után, ezért erről a részről nem tudok túl sok információval szolgálni. Talán a legérdekesebb, hogy az alapfokú tanfolyam legfiatalabb résztvevője egy 9 éves kislány volt, igaz az édesapja az egyik oktató volt.
Az alapfokúsok vasárnap este még megismerkedtek a felszerelésükkel (a teljes felszerelést természetesen az FFS biztosította),  karbidlámpákkal, duókkal, és a slósszal, a túravezető jelöltek pedig előadást élvezhettek végig a túravezetés elméleti rejtelmeiről. Az esti előadások természetesen franciául folytak, de szerencsére az egyik oktató közel ült hozzánk és fordította az érthetetlen hadarást. :-)
Hétfőn az alapfokúsok a technikai tanulók társaságában a pajtában gyakorolták a csiga ki/be szerelését, mi pedig sziklafalra mentünk,- az igazi vizsga-feelingű helyszínre. Itt mind a négyünknek be kellett szerelnünk egy kötélpályát majomhíddal, kötéltoldással, majd utána következtek a szokásos feladatok, társmentés, húzórendszer, B-verziók, . Engem lebarbároztak a hagyományos (kiemelős) módszerrel elkövetett társmentésemért, és azért még kértek egy ellensúlyos technikásat is. Mint kiderült, náluk már szinte senki nem ment hagyományos módszerrel, hiszen egy esetleges éles mentésnél nem biztos, hogy ideális súlyú embert kell majd leszednünk. Ezzel egyet kell értenem, de az is hozzá tartozik, hogy annak ellenére, hogy egyedüli nő voltam a csapatban, a társmentési időm az egyik leggyorsabb volt. Persze köszönhető ez a Gábor 60 kilójának. :-)
Vizsgán elegendő volt összerakni egy egyszerű visszafutásgátlót  és amikor pillanatok alatt össze raktam az itthon követelt húzórendszert, akkor megkérdezték, hogy: foglalkozol mentéssel? Ebből kilátszik, hogy ez náluk nem követelmény, ugyanakkor gyakorlatban az ellensúlyos technika mindennapi használatban van a kezdők biztosítása esetén. Természetesen követelmény volt a B-verziók bemutatása, ez erősen hasonlított a magyar gyakorlathoz.
Hétfőn este kihirdették, hogy kik azok, akik a túravezetői tanfolyamra nyertek felvételt, és kik azok, akik a technikai tanfolyamon töltik a következő pár napot. A nyolc emberből háromnak nem sikerült. :-(
Ezután kedden még nem valódi alapfokúsokat kaptunk, hanem hárman az egyik oktatóval tötltöttünk egy napot egy barlang bejáratánál és különböző biztosítási és mentési technikákat gyakoroltunk.
Alapvetően a koncepció az volt, hogy nagyon kezdőt nem engedjünk le úgy, hogy ne tudnánk az ereszkedését szabályozni. Ennek pedig igen fontos oka volt. Nem csak az oktatók használtak szimpla csigát, hanem a kezdők is, mindenféle egyéb biztosítás nélkül. Sem a shunt, sem a pruszik használata nem volt kötelező, sőt, igazából használata csak akkor merült fel, amikor rákérdeztem.
A biztosításra két módszert alkalmaztak. Vagy a kezdő mylonjába egy karabinerrel külön kötelet tettünk, amely a standban átfutott egy nyitott visszafutásgátlón, majd egy félszorító nyolcassal a ránk csatolt karabinerben volt a másik vége, vagy pedig a kezdő alatti kötelet felhúzva, egy karabineren áthúzva biztosítottuk. Ez természetesen csak az egy tagú ereszkedéseknél volt kivitelezhető. A túravezetők begjében persze mindig lapult egy mentőkötél, végén egy dupla bulinnal, nittfülekkel és karabinerekkel, beszerelésre készen.
Szerdán már alapfokúsokat vezettünk egy aktív vizes barlang még száraz részén. A túravezetőtársam egy idősebb férfi volt, akivel nagyon könnyű volt a három alapfokúst és az egy oktatót managelni.
De ebben a barlangban fordultak elő az első problémák. Egyrészt a beszerelés előtt nem figyeltem meg, hogy nem szabvány méretűek a rövidkantárak, ezért beszerelésem során az egyik srác, akinek nagyon hosszú volt a kantárja nemigen tudta kiszedni a csigáját. Megfigyelhető volt az is, hogy küszködve az ember nem érti az idegen nyelvet. Én alulról láttam Adrian küszködését és angolul mondtam neki, hogy mit csináljon (ekkor már nem volt rajtuk külön kötél, hiszen már kétszer voltak barlangban :-)), de az egyébként angolul jól beszélő srác többször vissza kérdezett egy egy dologra és lehetett látni, hogy sokáig gondolkozott, amíg felfogta, hogy a footloop a lépő, annak ellenére, hogy előtte többször használta ezt a szót.
Persze ez nem tudta megijeszteni az életvidám és bátor srácot, végül a problémák megoldódtak és sikeresen lejött a kötélről.
Azt hiszem a barlangi oktatás egyik legjobb pillanata, amikor a kezdő valamit könnyedén megold, amit előzőleg nem tudott, illetve amikor másnap azt hallod vissza, hogy az oktatóidnak azt mesélte, hogy nagyon jó, hogy ott voltál, mert megértette ezt, vagy azt.
Természetesen a hét nem itt ért véget, volt előttünk még barlang is, illetve egy teljes nap térképezés, amikor is délelőtt kimentünk felmérni és utána leültünk az asztalhoz és szépen nekiálltunk rajzolni.
A hetet lezáró napon a túravezetőknek írniuk kellett egy értékelést az alapfokúsokról, ajánlásokkal és javaslatokkal, majd az oktatók össze ültek, mindenkit kibeszéltek, majd egyesével behívtak minket a kis bizottságuk elé. Előbb megkérdezték, hogy mi hogy éreztük, miben voltunk jók, vagy gyengék, majd kommentálták, kijavították, és kiegészítették a véleményünket, majd elmondták, hogy megfeleltünk-e a tanfolyamon, valamint, hogy visszavárnak-e minket a nagy túravezetőire, a megfelelő technikai tudás felszedése után
. :-)
Veszélyesebb szituációk a hét folyamán: Az egyik oktató leejtette a poigneét, majd a szokásos PIERRE felkiáltás helyet csak egy ááá, hagyta el a száját. Ennek hatására az alatta beszerelő emberke felnézett, majd életvidáman figyelte a felé zuhanó jókora követ (lentről nem volt kivehető a tárgy maga). Szerencsésen behúzta a fejét, és ezért nem lett baja. Ja... Ez én voltam.
Volt egy eset, amikor az alapfokús emberke, nem zárta vissza a csigáját, de ezt nem vette észre. Nem történt baleset, de az oktatók kitalálták, hogy ezentúl az alapfokúsnak be kell akasztania a hosszú kantárját a fentről jövő kötél hasába, mielőtt kiakasztaná a rövid kantárt. Itt rögtön ki is térek arra, ami ebből a leírásból látszik, -nem volt nagy divat a csiga lebikázása, vagy a poignee használata a rövidkantár kivételénél.
Illetve talán a legdurvább, és máig tisztázatlan eset: A csapat leereszkedett a barlangba, és visszaúton előbb az egyik oktató mászott ki két baggel, majd mondta, hogy szabad a kötél, mire az alapfokús ember megrántotta a kötelet és az a nyakába zuhant. Nem tudom mi történt. Az alapfokúsok és a túravezetők nagyon rosszul élték meg, de felelősségre vonás nem történt. Így hónapok távlatából visszanézve felmerült bennem, hogy esetleg az állandóan visszatérő beszerelési hiba büntetése volt ez? Az oktató szándékosan szedte ki a kötelet, hogy a leendő túravezető megtanulja, hogy a beszerelés szabályai nem véletlenek (pl. kilógó 10% kötél a csomóból)? Vagy igazából a kötelet nem a túravezetők szerelték be, hanem egy állandó kötél engedte el magát? Hihetetlennek tűnik és mai napig nem tudom mi történt.

Technikai eltérések a magyar és a francia barlangászatban: Sok esetben jóval kevéssé figyelnek a biztonságra: egyrészt már leírtam, hogy a szimpla csigához nem kötelező biztosítást használni. Erre az az magyarázatuk, hogy az utóbbi pár év alatt bekövetkezett mintegy 500!!! baleset során ez ritka ok volt, valamint az általuk használt 9-es, vagy 8-as kötél esetében úgysem fog meg semmit a stop (ezt itt cáfolnám, saját tapasztalat alapján).
Az "egy gép nem gép" nézetet nem vették komolyan, csomónál átszerelésnél nem igen zavarta őket az egy gépbe lógás, sőt, a társmentésnél is elfogadott volt! Ez megmutatkozott a majomhidak beszerelésénél, ahol nem kellett egyébbel biztosítaniuk magukat az embereknek, mint egy poával, de ebben az esetben fokozottan figyeltek arra, hogy a poa teljesen fel legyen tolva. Mindenhol használhatóak voltak a D karabinerek a beszerelés folyamán, akár a zár nélküliek is, de az utóbbiaknba nem volt szabad akasztani, hanem a csomó fülébe kellett.
Bár a hét folyamán csavart és egyenes nittfüleket, valamint bohócot is használtunk, az oktatók álláspontja az volt, hogy az egyenes nittfül majdnem mindenhova jó, plafonba is gond nélkül beleteszik, ha nem túl öreg a nitt. Ettől én azért ódzkodtam volna. Szintén lazán álltak a bullin esetében a fülek által bezárt szög esetéhez. Simán meg lehetett kötni 180°-ban, mert amikor valaki beleterhelt, úgyis bállt a 90° körüli állapotra.
Ezen lazaságok után szinte hihetetlennek tűnt, hogy ha felszínen hevedert használtunk, akkor minden esetben szigorúan kötelező volt a két független heveder használata. Ennek oka az volt, hogy a hevedereket tesszük ki a több sérülési lehetőségnek. Ugyanakkor a barlangban elfogadott volt egy heveder használata, de csak ha csomózva volt.

Nyelvi nehézségek: Első nap kiakasztottak a wc-kbe és a folyosóra egy három nyelvű kis: "Hogy is mondják" című kisokost, amiben a barlangos kifejezések nagy része három nyelvre le volt fordítva. Ezt főleg az alapfokúsok és Gáborral ketten, magyarok bújtuk. :-) A túravezetők zöme első napi beszélgetésnél kijelentette, hogy nem beszélnek angolul és ez igaz is volt kb. 2 napig, amikor a kínlódásunk, hogy kierőlködjük magunkból a frissen megtanult, vagy mélyen bennünk lévő francia tudást, elnyerte gyümölcsét és ők is ugyan ezt a játékot játszották visszafelé. Közös kínlódások gyakorta süllyedtek kínnevetésbe, majd valamelyik angolul beszélő francia megkeresésébe. :-)

Összegzés: Bár világ életemben utáltam a franciákat, ez a hét meggyőzött arról, hogy ha megpróbálsz az ő nyelvükön beszélni, akkor bevesznek a klubba és te is a világ közepévé válsz. Ugyanúgy vannak köztük zárkózottak, nyíltak, kedvesek és bohócok. A tanfolyam során sokat tanultam emberkezelésről, krízis helyzetek megoldásáról és az együttműködésről, ami nem mindig egyszerű.
Nagyszerű hetet töltöttem kint és remélem a jövőben még jobban tehetem, amit szeretek. A barlangászást, az oktatást.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.